A Himalája macska
"Szeretnék egy perzsa cicát, amely olyan színű, mint egy sziámi" - ez a kívánság hajtotta a himalája macska tenyésztőit. Mára rengeteg színváltozat kialakult, nem könnyű közöttük eligazodni. Lássuk, mit kell tudnunk a himalájákról!
A himalája macska jellemzői
Erőteljesen zömök. A végtagok rövidek, vastagok és izmosak, a mancs nagy és kerekded. A farok rövid és nagyon dús, a fülek aprók, egymástól távol esők, hegyükön lekerekítettek. A szem nagy, kerek, nyitott, csillogó zafírkék. Szőrzete dús és hosszú.
A himalája ápolása
Tapasztalatom szerint a himalája macskák szőrének ápolása sokkal kevesebb problémát okoz, mint a többi perzsa, mivel sokkal jobban kezelhető. Körülbelül napi 15-20 percet kell egy cica ápolására
fordítani, mindennap meg kell fésülni őket! A korona szőrüket ki kell szedni, hogy szép kerek formájuk legyen, akkor is, ha nem visszük már kiállításra. Alaposan át kell nézni, hogy nem találunk esetleg mégis csomót benne, ha mégis találnánk, nagyon finoman próbáljuk meg kibontani. A legfontosabb, hogy ha igazán szép hosszú szőrű cicákkal szeretnénk megjelenni a kiállításokon, akkor négy-öt naponta meg kell fürdetni őket. Nem elég egy macskát kiállítás előtti napon fürdetni, akkor inkább ne is tegyük. Nem igaz az, hogy a macska nem szereti a vizet, hozzá kell szoktatni. A nem kiállítási cicákat elég 2-3 hetente fürdetni.
Fontos tudni, hogy ha a himalája cicát kopaszra nyírjuk, akkor az új szőre pigmentálódik. Tehát a kopaszra nyírt himalájának a szőre sokkal sötétebb lesz, és elveszti az eredeti színét. Például, ha a krém himaláját lenyírjuk, inkább a krém perzsára hasonlit, ha seal vagy kék himaláját nyírunk meg, nagyon sötét lesz.
Démon-look
Hosszú ideig a perzsamacska-tenyésztöknek csak vágyálmaik közé tartozott egy olyan színvariáns kitenyésztése, amely megőrzi ugyan a perzsa jellegzetes típusát, testfelépitését és hosszú szőrzetét, ugyanakkor akromelániás szőrszíneződést mutat, és olyan sötétkék szemű, mint például a sziámi és egyéb keleti fajták.
Az akromelániás jegy nem egyéb, mint az arcon, a füleken, a végtagokon, a macsokon és a farkon jelentkező erőteljesebb pigmentáltság. Ez a sötétebb tónus az állatnak sajátos, mondhatni démoni külsőt kölcsönöz, mely által egyes ragadozómacskafajokhoz válik hasonlatossá. Az akromelániás jegyek különböző szinűek lehetnek, ezért az ebbe a csoportba tartozó állatokat színes jegyű vagy colourpoint perzsáknak nevezzük.
A fókajegyű himalája (seal colourpoint)
Ahogy a világ számos táján, úgy az Egyesült Államokban is a fajtára a himalája megnevezést használják, mivel sajátos színük a himalája nyulakéra emlékeztet.
A himalája macska több féle színben létezik. A fókajegyű (seal colourpoint) esetében a pigmentált részek sötét-barnák, a szőrzet bézs színű. Az elnevezés egyik magyarázata, hogy a jegyek sötétbarna színét gyakran a fókaprém színéhez hasonlítják, és innen ered a fókajegyű (colourpoint seal) elnevezés, a másik magyarázat szerint az elnevezés félrefordítás eredménye, hiszen az angol "seal" szó egyik jelentése "barna". Ennél a változatnál az orrtükör és a talppárnák színe sötétbarna. Nagyon gyakran előfordul, hogy az idősebb állatokon a bézs alapszín nagyon besötétedik, és ez a bírálatkor jelentős hátrányt jelent. Tapasztalatom szerint ez a szín a legnehezebben tenyészthető, és kiállítás szempontjából a legtöbb a hibalehetőség.
Két amerikai hölgy Clyde Keeler és Virginia Kobb már l930-ban megkísérelték az akromelániás jegyű perzsák tudományos alapon való kitenyésztését. Később angol tenyésztők is foglalkoztak a
tenyésztéssel, de sajnos a második világháború félbeszakította tenyésztési programjukat.
A himaláját Európában 1955-től Nagy Britanniában 1957-től ismerik el. Igazi minőségi himalájákat Amerikában sikerült kitenyészteni.
Kék jegyű himalája (colourpoint blue)
A kék jegyű (colourpoint blue) szín esetében a kék jegyeket harmonikusan egészíti ki a szőrzet jeges kéktől lilába játszó alapszíne. Az alapszín sajnos gyakran erősen kék intenzitást vesz fel, és így jelentős mértékben tompítja a kontrasztosságot. Az orrtükre és talppárnái a szőrzet és a jegyek színével összhangban palakékek.
Csokoládéjegyű himalája (colourpoint chocolate)
A fekete színt csokoládészínűre, majd ezt lilára halványító gének bekeresztezésével a tenyészetbe
csokoládészínű és lila akromelániás jegyekkel ellátott perzsák alakíthatók ki. A csokoládészínű colourpoint perzsa bundájának alapszíne elefántcsontszín - ezen láthatók a csokoládészínű jegyek. Az orrtükör tejcsokoládé, a talppárnák pedig fahéj- vagy csokoládészínűek.
A lila jegyű perzsa szőrének alapszíne magnóliafehér, orrtükre és talppárnái levendula-rózsaszínűek.
Vörös jegyű himalája (colourpoint red)
Csak a 70-es évek közepétől látható gyakrabban, bár néhány példány már korábban is látható volt. A vörös macskafajtánál előfordul a csíkozottság vagy a sávozottság. Alapszine magnóliafehér, a pigmentált részek erősen vörösek. Az orrtükör és a talppárnák rózsaszínűek.
Krémjegyű (colourpoint cream)
A krémjegyű colourpoint és a vörös szín nehezen dönthető el, mivel csak árnyalati különbség van köztük: a krémek pasztellkrémszinüek. A pigmentált rész barackvirág színhez hasonlít. Az orrtükör és a talppárna megegyezik a vörös colourpointéval.
Teknőctarka
Hasonlóan a többi perzsához a colourpointban is előfordul a teknőctarka színeződés. Az akromelániás jegyen látható alap színtónus szerint a teknőc colourpointnál négy színváltozat különíthető el: fóka,-kék,
csokoládészínű és lila-teknőctarka. Az akromelániás jegyek alapszíne ezeknél tehát fóka, kék, csokoládé vagy lila, amelyen vörös (csak a barnán) vagy krémszínű (az összes többin) foltocskák találhatók. A teknőctarka színeződés legfontosabb feltétele, hogy a vörös és a krémszínű foltok jól láthatóan elkülönüljenek. Az orrtükör és a talppárnák fókaszínű-teknőctarka (seal-torti) colourpointnál barna, illetve rózsaszínűek, vagy rózsaszínűek barna pettyezettséggel.
A kék teknőctarka (blue tortie) colorpointnál viszont szürkéskékek, rózsaszínűek, vagy szürkéskékek rózsaszín pettyezettséggel.
A csokoládészínű
teknőctarka (chocolate tortie) colourpoint perzsák orrtükre és talppárnái csokoládé -vagy rózsaszínűek vagy a kettő kombinációjának megfelelően tarkázottak.
A lila-teknőctarka (lilac tortie) colourpointnál a levendula -és a rózsaszín, illetve a levendula
pettyezettségű rózsaszín a jellemző az említett tesfelületekre.
Cirmos jegyű perzsa (colourpoint tabby)
A szőrzet alapszínének a cirmos colourpointnál a lehető legvilágosabbnak kell lennie. A csíkozottságnak hangsúlyozottan és jól kivehetően kell látszani, különösen a szem az orr és a pofa tájékán. Kifejezetten sötét foltoknak kell látszódni az állon és a szemek fölött, ahol a
tapintószőrök növekednek. A farkon a színeződésnek megfelelő gyűrűk láthatók, a farokvég tónusa a gyűrűk színével megegyező. A végtagok csíkosak.
..Mozgékony, eleven, kíváncsi természetű állat, meglehetősen kényes és igényes. Alkalmazkodóképessége viszont egészen rendkívüli. Legvonzóbb tulajdonsága a gazdája iránti - néha túlzott! - szeretet. A gondoskodást, törődést, kedveskedést túlfűtött ragaszkodással honorálja.
|
|
Sziámi
 "Az embernek azért van szüksége macskára, hogy félelem nélkül simogathasson egy ragadozót" - mondta egyszer Léonor Fini, a franciák legnagyobb macskaszeretõje. Úgy tetszik, a sziámi macskákkal kapcsolatban kétszeresen is igaz ez a megállapítás: vonzó, egzotikus, elragadó lény valamennyi. Amikor lapulnak, képzelt, vagy valódi áldozatuk után futnak, faágakra kúsznak, vagy egyszerûen csak a tûzõ napon süttetik magukat, a sziámisziámi király mellett szolgálatot teljesítõ brit nagykövet figyelt fel ezekre a macskákra 1884-ben. Hazavitt két csokoládészínû példányt Angliába, és egyik leszármazottjuk az 1888-as londoni macskakiállításon "A legszebb macska" címet nyerte el. Mozgékony, eleven, kíváncsi természetû állat, meglehetõsen kényes és igényes. Alkalmazkodóképessége viszont egészen rendkícüli. Legvonzóbb tulajdonsága a gazdája iránti - néha túlzott! - szeretet. A gondoskodást, törõdést, kedveskedést túlfûtött ragaszkodással honorálja. macskák azzá válnak, amik: valódi, kicsinyített ragadozókká, ám szemükben a gazda iránti odaadó szeretet fénylik. A sziámit egyesek mutációnak tartják, mások úgy vélik, hogy a nyugat-afrikai aranymacska (Profelis temmicki) leszármazottja. Mindenesetre Dél-Ázsia buddhista templomaiban ma is ott él szabadon a burma macskával egyetemben. A kérdés inkább az, hogy került Keletrõl - Európába? Nos, ha igaz, Sir Owen Gould, az V. Rama
Fókaszínû sziámi: szõrzete igen rövid, finom tapintású, meleg krémszínû, hátulsó részén enyhén sötétbe hajló, a gyomor és a mellkas tájékán világosabb. A szõrvégek mély fókabarnák.
Csokoládészínû sziámi: elefántcsontszínû test, a szõrvégek meleg kakaó-, az orr és a mancsok fahéjszínûek. Szemei sötétkékek. Az erõteljes farokgyûrûzöttség hiba.
Fókajegyû sziámi (seal-point): Kontrasztos színezõdésû, ez a szõrzet alapszínébõl a pofán, a füleken, a farkon, a végtagokon jelentkezõ sötétebb pigmentáltságból (ezt nevezzük akromelániának) adódik. A legismertebb szín a fókajegyû, mert itt a legkifejezettebb a színkontraszt. A jegyek a fóka színére emlékeztetnek, sötétbarnák, a szõrzet alapszíne bézs, de a háton megengedett a sötétebb tónus is. Az orrtükör és a talppárnák színe szintén fókabarna.
 Kék jegyû sziámi: Elõször 1894-ben tesznek róla említést, önálló színváltozatként 1936-ban ismerték el. Teste hosszú, középnagy, végtagjai hosszúak, karcsúak, a hátsók hosszabbak az elsõknél. Ennek köszönhetõ, hogy a hát vonala nem egyenes lefutású, hanem hátrafelé enyhén emelkedik. A mancsok kicsik és oválisak, farkának már a tövénél vékonynak kell lennie, a vaskos farok súlyos hibának számít. Feje középnagy, hosszúkás, széles, a homloka egyenes vonalú, az orr irányában elkeskenyedik. Füle nagy és széles. Szeme sötétkék és mandula formájú. Szõre rövid és fénylõ, testre simuló, alapszíne gleccserfehér világoskék tónussal.
Csokoládéjegyû sziámi: A sziámi 18 különbözõ színváltozata ismert, a csokoládéjegyû sziámi alapszíne elefántcsont, akromelániás jegyeik tejcsokoládé-barnák, ugyanilyen színû az orrtükrük és a talppárnáik is. A szabványosításra 1949-ben került sor. A hason lévõ sötét foltok hibának minõsülnek, pontlevonással büntetik. A fóka- és csokoládészínû sziámik népszerûségi indexe az utóbbi idõben rohamosan csökken, számuk ennek megfelelõen egyre kevesebb.
Lila jegyû sziámi: Az akromelániás jegyek azért csak a füleken, a pofán, a végtagokon, a farkon figyelhetõk meg, mert itt rosszabb a szervezet vérellátása, néhány tized fokkal alacsonyabb ezen testrészek hõfoka. Azoknak a macskáknak sötétebb a szõre, akik huzamosabb ideig élnek hidegebb helyen vagy télen a szabadban vannak. Ha egy sziámi tartósan magas hõmérsékletû helyen él, akkor szõrzete kevésbé lesz tömött, és világosabb tónusúvá válik. Minden sziámi szemszíne sötétkék, a világos szemszínû egyedeket nem szabad tovább tenyészteni. A sziámiknál gyakran elõfordul kancsalság, ami komoly hibának számít és öröklõdik, ezért szintén ki kell õket zárni a tenyésztésbõl. Elõfordulhat idõszakos kancsalság is, ami izgalom (kiállításon) vagy betegség következtében lép fel. A sziámi nem szívesen van egyedül, féltékeny a többi macskára és az emberekre is. Az emberi hangra válaszol, beszédes cica, intelligenciaszintje magas, könnyen idomítható és tanítható különbözõ trükkökre. Gyorsan hozzászokik a póráz és a nyakörv viseléséhez, így akár pórázon is vezethetõ. A népes alom már körülbelül 5 hónapos korra ivaréretté válik, tüzeléskor hangosan nyávognak, elsõsorban a kandúr rekedt hangja tud idegesítõvé válni. A lila jegyû sziámi bundája kékesfehér, enyhe rózsaszínes árnyalattal, az akromelániás jegyek szürkés rózsaszínûek. A két szín kissé hideggé teszi a macskát. A talppárnák és az orrtükör színe levendula-rózsaszínû.
 Vörös jegyû sziámi: A teknõctarka sziámiból alakult ki az hatvanas években, önálló változatként 1966-ban ismerték el. A szõre alapszíne piszkosfehér, enyhén krémes árnyalattal. Az akromelániás jegyek vörösek, a talppárnák és az orrtükör színe rózsaszínû. A legtöbb vörös színû sziámi hímivarú.
Krémszínû sziámi: Amerikában csak a fókajegyû, a kék, a csokoládészínû és a lila sziámit sorolják a fajtába, az összes többi változatot csak színes jegyû rövid szõrûnek tekintik. A krémjegyû változatot elég késõn, 1973-ban szabványosították. Mint minden krémszínû változatot, ezt is a vörös színt halványító gén közbeiktatásával hozták létre. A kiállításokon még csak néhány példány található. A szõrzet alapszíne krémfehér, ezen pasztell jegyek figyelhetõek meg. Orrtükre és talppárnái is rózsaszínûek.
Cirmos jegyû sziámi: 1983-ig hibás színûnek tekintették, és nem vehettek részt a tenyésztésben. Elõírás, hogy a szõrzet alapszíne minél világosabb - árnyékoltságtól mentes - legyen, de a maszk a szem körül és az orron erõsen csíkozottnak kell lennie. A szemhéj fekete kell legyen, a faroknak pedig kicsinek, és egyszínû csúcsban kell végzõdnie. A kölykök világos színûek születéskor, az akromelániás jegyek kéthetes korban kezdenek elõtûnni elõször az orron, majd a fülkagylón. Határozott színezõdés egyéves korban jelentkezik, a növendékeknél farka néha csíkozott és gyûrûs, ami a növekedés során fokozatosan eltûnik.
www.cats.hu
|
Thai macskák története
A thai macska és a sziámi macska története szorosan összefonódik. Az 1950-es években következetes tenyésztői munkávaltt jelentősen megváltoztatták a sziámi macska küllemét. Ebből az okból kifolyólag új standardot fogadtak el a fajtáról. Ezzel szemben tenyésztők egy csoportja ragaszkodott az eredeti küllemhez és vállalva azt,hogy munkájukat nem ismerik el, tovább tenyésztették a hagyományos formát. Kitartásuk meg is hozta az eredményt,és az 1980-asévekben,visszatérhetett a fajta a kiállításokra, Thai macska néven.
Standard
A Thai közepes testméretű macska. Jellemzője az izmos test, erős csontozat. Ennek ellenére karcsú és elegáns a megjelenése. A feje ék alakú,gyengéden kerekített körvonallal. Homloka domború,fülmérete közepes, a szeme nagy,mandulavágású. A szemeszíne élénk ék. A lábai közepesen hosszúak, a mancsai kerekek. A farka közepes hosszúságú,és enyhén keskenyedik a hegyes farkvég felé. Szőre rövid,testhez simuló, fényes. az eredeti fóka színváltozat mellett,ma már ismert a kék, a csokoládé, a lila, és a cirmos változat is. Kitárulkozó, érdeklődő,zajos, követelődző,emberközeli,ragaszkodó.
A thai macskát másnéven hagyományos (tradicionális) vagy klasszikus sziáminak nevezik. Története párhuzamos a sziámi macskáéval. A legtöbb fajtához hasonlóan a sziámi is több típusváltozáson esett át. Az 1960-as években elkezdett szelektív tenyésztés következtében karcsúbb és elegánsabb lett, fejformája, fülei és szemei is megváltoztak. Miután az 1980-as évek elején a fajtastandardját jelentősen megváltoztatták, a hagyományos sziámik kiszorultak a kiállításokról, de akadtak tenyésztők, akik nem törődve azzal, hogy munkájukat hivatalosan nem ismerik el, hűségesek maradtak a "régi típushoz" és nemzetközileg is egyre több támogatót szereztek maguknak.
A thai nem új fajta, genetikai háttere megegyezik a sziámiéval. Miután az ősi típus nem felelt meg a modern típus fajtaleírásának, az a döntés született, hogy "thai" néven új fajtanevet vezetnek be és az 1930-as évek elején felálított standard alapján bírálják a fajtát a kiállításokon. Tenyésztői elköztelezték magukat amellett, hogy a régi sziámi típust fenntartsák. A legtöbb egyesület sziámiként a modern változatot törzskönyvezi, ezért a thaitenyésztők egy része időnként olyan törzskönyv nélküli egyedeket is bevon tenyészetébe, melyek magukon viselik a régi típus jegyeit, más részük igyekszik olyan országokból macskát beszerezni, ahol a modern változat még nem honosodott meg.
A thai macska fajtaleírása
|
|
|
Sziámi macskák ősanyja-Thai macska
Egy kis történelem
|
|
Az 1950-es évek elején a sziámi macskák tenyésztésében fordulat állt be, mivel a párok gondos megválogatásával sikerült fokozatosan megnyújtani a fejformát, a füleket, a lábak csontozatát és a gerincoszlopot. 1958-ban a Sziámi Macskaklub új standardot fogadott el, mmely megpecsételte a hagyományos típusú sziámi macskák sorsát.
|
|
A közvélemény megoszlott az "új" és a "régi" típusú sziámi macska között. Néhány tenyésztő, dacolva azzal, hogy munkájukat hivatalosan nem ismerik el, megpróbálták a "régi" típusú sziámi macskát továbbtenyészteni, s hogy a régi és az új típust szétválasszák, a régi típusú sziámit Thai macskának keresztelték el.
|
|
Manapság, ami a thai tenyésztésénél gondot okoz, az az, hogy az elmúlt évtizedekben felületes tenyésztők gyakran pároztatták az "új" típusú sziámi macskákat kerekebb fejű társaikkal, s ennek eredményeképpen sokszor előfordul, hogy olyan kölykök születnek, melyek sem a sziámi, sem a thai standardjának nem felelnek meg igazán. Ennek kiküszöbölésére, sajnos, néhány országban - pl. Oroszországban - egy keresztprogram keretében különböző fajtákat, például európai rövidszőrűeket, valamint tonkinézeket pároztattak sziámi macskákkal, illetve egymással, de akadnak szerencsés országok, mint pl. Magyarország és Németország egyes területei, ahol elég volt az eredeti sziámi fajtajellegét viselő macskákhoz visszanyúlva, szelektív pároztatással visszahozni a régi típusú sziámit.
|
|
A thai tenyésztők világméretű összefogást hirdettek meg, s munkájuk eredményeképpen először Magyarországon a FAMKAT és Németországban náhány, a FIFE-től független egyesület ismerte el a thai macskát önálló fajtaként. (A WCF - World Cat Federation - 1999. szeptember 18-án, Essenben fogadta el a thai-standardot.)
|
A macskaisten
Egyiptom
Az ókori Egyiptomban a macskát szent állatnak tartották, kezdetben meglehetõsen gyakorlatias okból: Az országot ellepte az Ázsiából érkezett patkányok serege, így a macskát a leghasznosabb állatként tartották számon, ebbõl pedig egyenesen következett, hogy szent állataik közé sorolták.
Nem véletlen, hogy Basztet istenasszonyt - a föld és a termékenység istennõjét - macskafejjel ábrázolták. A "szent" macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el, saját papjai és hívei voltak. Mi több, a macskáknak alighanem több tisztelõje volt, mint bármelyik más állatnak.
A túlzásba vitt imádat következtében egy idõ után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerûségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem "isteni tulajdonságaik".
A papok szerint a macskák Rével, a hatalmas Napistennel is rokonságban álltak. Számtalan jellel magyarázták a macskának, ennek az éjszakai állatnak és a Napistennek a szövetségét. Ilyen volt például az állat pupillájának változása fény hatására, mely éjjel úgy világít, mint egy parányi napocska.
A macskák kultusza odáig fajult, hogy az elpusztult állatokat bebalzsamozták, koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta a szemöldökét. A szent állatok elpusztítását halállal büntették.
Egyéb kultúrák
Indiában több mint 2 ezer éves szanszkrit írásokban találhatunk utalásokat a macskákra. Japánban Kr.e. 600 körül a templomi szent tekercseket rongáló egerek elleni õrökként alkalmazták a doromboló vadászokat. Az õsi Peru part menti lakói, a mohikán indiánok szintén istenként tisztelték a macskákat, testvéreik, a kecsua indiánok viszont alapvetõen gonosz, félelmetes erõt láttak benne.
Késõbb, ahogy a faj elterjedt egész Európában, hasznosságát széles körben elismerték, Angliában például törvényt hoztak a macskát ellopó vagy elpusztító emberek ellen.
A sötét középkor
A macskák aranyélete Európában 700 évvel ezelõtt, a középkorban ért véget, amikor a hatalmas és zsarnoki középkori egyház tûzzel-vassal végleg ki akart irtani mindent, ami "bûnös". Ádáz dühe olyan állatok ellen fordult, amelyeket keleten tiszteltek, nagyra becsültek. Ennek a "keresztes hadjáratnak" az egyik elsõ áldozata a macska volt, melyet tisztátalan állatnak, sõt, egyenesen boszorkánynak nyilvánítottak. Éjjeli kóborlásai, nesztelen lépte, titokzatos ténykedései, sötétben világító szeme mind ördögi eredetre engedtek következtetni. A macskákat a szent inkvizíció nevében százezer számra kínozták halálra.
Bûbáj, varázslat
A macskákról pozitív és negatív babonát egyaránt szép számmal lehet találni. A középkorra tehetõ a legtöbb macskaellenes hiedelem megszületése. Példaként álljon itt néhány: Ha belerúgsz egy macskába, reumát kapsz. Ha elveszel egyet a macska kilenc életébõl, szellem kísért majd egész életedben. Ha vízbe fojtasz egy macskát, az ördög bosszút áll érte. (Tanulság: Nem szabad bántani õket. Fekete macska megkülönböztetett figyelmet élvez a babonások körében. Sokan baljós elõjelet vélnek benne felfedezni, sõt, néhányan azt tartják, rontó szeme van. Mások viszont szerencsehozónak tulajdonítják. Állításuk szerint, ha valaki egy teljesen fekete macskában talál egy fehér szõrszálat, és azt sikerül úgy kitépnie, hogy megússza karmolás nélkül, akkor nagy gazdagság, a szerelemben pedig szerencse vár rá. (Azért ezt sem muszáj olyan komolyan venni!
A középkori hiedelmek szerint a macska varázslatot ûzõ lény, sötét erõk szövetségese, aki látja a szellemeket és kiszívja az alvók lélegzetét. Az angol tengerészek viszont egyenesen a szerencse zálogának tartották fõleg a fekete macskákat. Minden valamire való hajón voltak macskák, akiket - némi gyakorlati okból - nagy becsben tartottak. Hajótöréskor is elsõként a macskákat mentették.
Amerika egyes hegyvidéki részein máig él a babona, mely szerint a macska tudja eldönteni, hogy egy lány férjhez menjen-e vagy sem. Elõször kitép három szõrszálat a macskából, majd papírba csomagolja és a küszöb alá teszi. Ha másnap reggel a szõrszálak Y alakba rendezõdnek (yes), akkor a válasz igen. Ha viszont N alakba (no), akkor a válasz nem.
Sokan tulajdonítottak és tulajdonítanak ma is gyógyító erõt a macskáknak. Azon kívül, hogy a népi orvoslásban felhasználták a macska szõrét, karmait és egyéb részeit, voltak macskabarátabb módjai is az állat segítségével való gyógyításnak: Oroszország egyes vidékein élt például az a hiedelem, hogy a macska - fõként a fekete - megvéd a betegségektõl. Ha valakinek árpa nõ a szemén és azt egy fekete cica farka végigsimítja, az árpa rögtön elmúlik. A háromszínû cicák farkának érintése pedig a szemölcs elleni hatásos gyógyszer. És ha egy macska eltüsszenti magát, azt rögtön az egészségére kell kívánni, így az ember mindörökre megszabadulhat a fogfájástól.
A macska idõjósló képességét évszázados népi megfigyelések igazolják. Ha például a cica odaül a kályhához, hideg idõ várható. A Dunántúlon azt tartják, ha Zsófia napján (május 15. és szeptember 17.) a meleget keresi, hidegre fordul az idõ. A cseremiszek nagy hideget vártak olyankor, ha a macska a kemencére ül és ott is marad. Ha pedig álmos és nem vadászik, esõ várható. Tartós esõre lehet számítani, ha a macska hosszasan tisztálkodik.
Az álmoskönyvek is különös figyelmet szentelnek nekik: Macskával álmodni figyelmetlenséget jelent. Ha karmol, haragos kezek közül menekülsz. A fiatal cica azt jelzi, elcsábítanak. Macska a háztetõn gonosz jel, koromsötétben pedig szemed romlását jelentheti. Az egerészõ macska özvegység, a nyelvét látni váratlan hazugság. Ha a cica beszél, amit mond, beteljesül. Ha álmodban macskát etetsz, mások gondját veszed a válladra, a kitömött cica pedig képzelt veszélyt jelez.
Csodálatos képességek
Gyakran elhangzott már, hogy az állatok közül leginkább a macskák rendelkeznek sejtelmes, pszichés képességekkel. Valójában persze minden állatban rejlenek ilyen fajta képességek - vagy ösztönök - és minden egyes fajnak sokkal mélyebb pszichés adottságai vannak, mint amit az ember valaha is remélhet megérteni. A macska például, összehasonlítva a kutyával, meglehetõsen antiszociálisnak tûnik, de éppen ez a tartózkodás az, amelynek révén kapcsolatban áll a "láthatatlan világgal".
A macska magányos vadászok leszármazottja, nem pedig falkában élõ állatoké. Ez okozza, hogy egészen rendkívüli mértékben függ pszichés képességeitõl. A macska - némi túlzással - tulajdonképpen egy élõ "szuperérzékeny jelfogó készülék". Állandóan kap tájékoztatást teste minden pontján és az agyán keresztül. Ezért tûnik olykor "skizofrénnek": egyszerre érzéki és élvezeteket hajszoló, ugyanakkor tartózkodó és végtelenül közönyösnek látszó. Az egyik pillanatban örömmel hempereg gyengéd érintésünkre, a következõben pedig már lesben áll az ablaknál, füleit mozgatva olyan üzenetekre, amelyiket csupán õ képes meghallani.
Számtalan történetet ismerünk a macskák titokzatos, "természet feletti" képességeirõl. Kifinomult érzékeik ugyanis lehetõvé teszik, hogy megérezzenek, elõre jelezzenek különbözõ dolgokat. A háborúban például a radaroknál korábban jelezték a közelgõ bombatámadásokat, amivel rengeteg életet mentettek meg. A földrengéseket, egyéb természeti katasztrófákat is csalhatatlanul elõrejelzik. Állítólag megérzik a halál közeledtét is; gazdájuk, macska-társuk elvesztése teljesen megbolondíthatja õket, akár öngyilkossághoz is vezethet.
Cicák csodálatos utazásairól is sok hiteles történet szól; ösztöneik alapján több ezer kilométert képesek vándorolni, csak hogy gazdájuknál vagy újra szeretett otthonukban legyenek. Íme egy történet egy családról, akik az igen sûrûn lakott Manhattanben éltek. Nyárra kibéreltek egy házat néhány száz kilométerre otthonuktól, és magukkal vitték macskájukat is. A cica remekül beilleszkedett a falusi életbe - olyannyira, hogy még a nyár vége elõtt vemhes lett.
Sajnos a család visszaköltözésének idõpontja egybeesett a macska ellésével. Mint sok fajtatársa, már talált is magának egy titkos fészket erre a célra. Ezért a távozás napján gazdái hiába keresték, kénytelenek voltak nélküle visszatérni a városba. Két hónap múlva viszont egy macska jelent meg második emeleti lakásuk ablakában. Az õ cicájuk volt! Egyik kölykét a szájában tartotta. Anyamacska és kölyke több száz kilométert tett meg erdõkön, mezõkön, városokon át, majd végül a zsúfolt Manhattanen keresztül.
De a család öröme sajnos nem tartott sokáig, mert a cica megint eltûnt. Két héttel késõbb viszont újra megjelent, fogai között újabb kiscicával. Ekkor a család kocsiba szállt, visszahajtottak a nyári lakhoz és összeszedték a többi kölyköt is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
